A kámfor serkenti a hidegre és a melegre érzékeny idegvégződéseket, így gyengéd alkalmazás esetén hűsítő, hosszabb és erősebb ideig tartó alkalmazás esetén pedig melegítő hatású.
Ez helyi érzéstelenítést - zsibbadást és fájdalomcsillapítást - okoz. Antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik. Az ayurvédikus gyógyászat gyulladáscsökkentő hatású teakeverékek részeként és a megemelkedett hőérzet elnyomására használja. A kámfor a 18. században feltalált lincture paregoric (ópium-kámfor tinktúra) része volt, amely a következő évszázadokban hasmenés, köhögés, megfázás, nyugtatás, fogmosás stb. leggyakrabban használt gyógyszere volt. Használata az ópiumszabályozás megjelenésével a 20. században megszűnt.
0 Megjegyzések